2023.06.04.
Ars poetica
Születünk e Földre, melyet kölcsönbe kapunk. Születünk e testbe melyet kölcsön veszünk. Távozáskor elszámolunk, s hogy a kölcsönt hogy használtuk, úgy "fizetünk". Félreértjük sokszor a küldetést. Sokkal több néha a kevesebb. Ábrándok kergetése helyett szeretni, itt és most. Ez lenne az esszencia, mely segít körénk várat építeni. Az ábrándok nem célok. A vágyak azok. Szépen beszélni egymással. Megtanulni hallgatni. Elfogadni ha valaki más. Ítélkezés nélkül, nyitott lenni a másik felé. Beszélni, kérdezni, elmondani...kommunikálni. Kapcsolatot tartani, érdeklődni. Őszintének lenni. Jót tenni, önzetlenül adni. Segíteni, s ha kell elengedni. Dicsérni, bátorítani. Példát mutatni. Gyarapodni, gazdagodni. Mosolyogni. Sírni, ha fáj. Szolgálni és adni. Jókat enni, olyat amit meghálál a test. Mozogni, mozgásban lenni. Pihenni semmitevőn, töltődni természetben. Tanulni, amit szeretnénk, ami érdekel, mindegy hány éves az ember. Kreatívan alkotni, megtalalni az önkifejezést. Hűséges és lojális lenni. Keményen dolgozni. Változni és alkalmazkodni. Felhőtlen szeretkezni. Játszani. Szolgálni és adni. Megbocsátani. Szeretni önmagunkat! Hinni önmagunkban! ...és mindezeket megosztani egymással, a gyerekeinkkel, a világgal! Ha ezek megvannak, érdemes volt élni, érdemes volt minden nap felkelni. Vagy ahogy a japánok mondanák, megtaláláltuk az IKIGAIt!
Bővebben a szellemiségemről dalok formájában a youtube csatornámon: https://www.youtube.com/@axisvoice
