Nem vagyok vegán. Sőt semmilyen ételérzékenységem nincs hál Isten. Nem kellene gluténmentesen ennem, nem is mindig eszem úgy...

Imádom a vegán ételeket, a sok zöldséget és azt a rengeteg lehetőséget, amit magukban rejtenek. A táplálkozásom kb. 80%-ban velük épül fel. Sokan úgy vélik, hogy ha valaki vegán életmódot, vagy táplálkozást folytat, akkor az egyáltalán nem is akar állati eredetűekhez hasonlító vegánosított ételeket enni. Én úgy látom az elmúlt 10 év tapasztalata alapján, hogy azok, akik egészségügyi megfontolásból, életmód váltás céljából szeretnének részben, vagy teljesen a vegán étkezésre váltani, azok keresik a hagyományos ízeket.

Én is szívesen próbálok ki és megszállottan kísérletezek hagyományos ételek veganizálásával, gluténmentes verzióban. Szerintem mindenképp jó irány, ha valaki nyit a vegán étkezés felé és ha ehhez az kell, hogy megtalálja a hagyományos ízeket, textúrákat, akkor miért ne?

Gluténmentesen sem kell ennie annak, aki nem ézékeny, de mivel egyes statisztikák szerint a mai búzafélék gluténtartalma az ötszörösére emelkedett az elmúlt évtizedekben, érdemes átgondolni és jobban belemélyedni a témába, hiszen a gluténnak rengeteg egészségkárosító hatása lehet hosszútávon, főleg abban a mennyiségben, ami jellemző a mai háztartásokra. Gondolj bele... több pékárut is eszünk, mint nagyanyáink és ennek a többnek, ráadásul ötször nagyobb a glutén tartalma. Szóval nem azt mondom, hogy ne együk, de mindenképp tudatosan tegyük, figyeljünk a minőségre és a mennyiségre is!

A vegán életszemlélet természetesen nem csak a táplálkozásra terjed ki, hanem egy életforma. Ez azt jelenti, hogy aki vegán, semmilyen állati eredetűt nem is hord magán. Nem viselnek bőr cipőt, selyem blúzt, kagylós karkötőt, nem használnak állatkísérletekkel tesztelt kozmetikumokat, de még bőr ülőgarnitúrát sem vásárolnak. Én nagyon tisztelem őket és azt amit ők képviselnek! Fő motivációjuk a „nem ártás” elvén alapszik, mely szerint úgy éljünk harmóniában modern társadalmunkban, hogy eközben egy élőlénynek sem ártunk vele. Nem használjuk ki őket és nem esszük meg őket.

Én személy szerint egyelőre a táplálkozásomon változtattam, még ezelőtt 10 évvel. Amikor nyitottuk az éttermet, még mindenevőként, nem volt bennem elhatározás a változtatásra, inkább azt tudom mondani, hogy természetes módon magától alakult ez ki bennem, hogy a húst már egyáltalán nem kívántam megenni. Elkezdtem büdösnek érezni. Aztán ez így maradt, húst nem eszem azóta sem, illetve halat igen. Mondjuk abból is csak azt a fajtát tudom megenni, aminek nincs iszap íze… Nem vagyok vegán. A táplálkozásom sem az, de 80%-ban az étkezésemet vegán ételek teszik ki. Nagyon szeretem ezeket a finomságokat, nekem gasztro élmény is egyben és az a fajta vegán irány amit mi képviselünk az Életkerttel, azaz hogy gluténmentes, hozzáadott cukormentes, számomra az ideális táplálkozás alappillére. Hiszen attól, hogy valami vegán, még nem biztos, hogy egészséges…De erről egy másik bejegyzésben bővebben.

Szóval nekem ez mondhatni szerelem, szenvedély, önmegvalósítás egyben. A sok kísérletezés, a kreatív ötletelés ezekkel az alapanyagokkal és az érzés, amikor valami nagyon jól sikerül, ez az én hajtóerőm. Ahhoz túlságosan szabadelvű és szabadságfüggő vagyok, hogy a 80-ból 100% legyen, szeretek enni, tesztelgetni, próbálgatni dolgokat. Szeretem a gabonakolbászt, a hamis gulyást, a nem túróból készült túrókrémet, a nagyon eredeti ízű és állagú húspótlókat stb… Nekem élmény. Szívesen eszem ezeket. 

Sajnos sok olyannal is találkoztam akik elköteleződtek a vegán táplálkozás mellett, de szerintem nem belső motivációból hozták meg a döntésüket és így belül szenvedtek. Eldöntötték, hogy váltanak, igyekeznek tartani magukat, erősnek és elkötelezettnek, megingathatatlannak tűnni kívülről, de belül nagyon szenvednek. A saját maguk elvárásaiknak igyekeznek megfelelni és közben sokszor sóvárognak és csak azért utasítanak vissza olyan ételeket amit szívesen megennének, mert mit szólnak majd ha kiderül, hogy mégsem tudják tartani magukat a koncepciójukhoz. Nem csak mások véleménye, de a saját maguk alkotta kép is összeomlana. Inkább választják a sóvárgást, ami idővel olyan belső feszültséggé alakul, amit egy idő után nem lehet bent tartani. Erre jó példa az a társaság, akik anno 9-10 évvel ezelőtt lekaparták az üzletünk kirakatáról a vegán feliratot és nyilvánosan bántottak minket, hogy mi nem is vagyunk vegán étterem, mert tartunk mézet és laktózmentes tejet a kávézó vendégeink számára.

Milyen mértékű rosszindulat kell ahhoz, hogy vegánként az egyetlen környékemen megtalálhtó helyet, ahol enni tudnék, töltődni tudnék, azonosulást találhatnék, „bántom”? Miért nem örül, hogy van hova betérjen és miért nem a húsboltok előtt sztrájkol? Miért nem épít és támogat? Hogy lehet, hogy aki a „nem ártás” mellett köteleződik el, védi az állatokat, habzó szájjal fröcsög a közösségi médiában és egy kanál vízbe megfojtana… Elmondjam miért? Mert a saját maga elvárásainak nem tud megfelelni és valakire ventillálni kell a felgyűlt feszültséget, önigazolást kell találni, hogy „én mennyire elkötelezett és kitartó” vagyok a döntéseim mellett. De aki gyenge belül, az az erőt kívül keresi. Hol van a szeretet? A nem ártás, az elfogadás, a béke? Mielőtt még úgy tűnne, nem haragszom senkire és persze az előbb leírtak az én tapasztalatomból születtek. Sajnálom, hogy maguknak ártanak a leginkább. Az önismeret ezen fázisában megragadva, önmagunk börtönébe szenvedünk és nem ismerjük fel valódi szükségleteinket, hazudunk magunknak és megerőszakoljuk magunkat egy idea szolgálatáért. Ne tegyétek! Szabadítsátok fel magatokat! Szeretettel, elfogadással és türelemmel lehet csak változásokat indukálni. Magunkkal kell kezdeni!

Engedjük már el végre a bélyegeket, ne aggassunk elvárásokat senkire csak azért mert szerintünk ilyennek, vagy olyannak kellene lennie. Ha szimpatizálunk egy termékkel, szolgáltatással, hellyel, akkor válasszuk. Önző mód vegyük ki belőle magunk számára azt, ami értéket képvisel, ami jó. A többit pedig fogadjuk el szeretettel. Én így látom és igyekszem ehhez tartani magam.

Mi az Életkertben soha senkit nem akartunk lebeszélni a húsevésről. Soha senki fölött nem hoztunk ítéletet a döntései, vagy választásai miatt. Mi magunk is az úton járunk. Keressük az azonosulásunkat és ez bizony az idő haladtával sokszor változik is… Mi kedvesen és türelmesen kínáljuk a lehetőségeket 10 éve. Büszkék vagyunk rá, hogy már oly sok embernek sikerült a termékeinkkel, és/vagy a segítségünk által tudatosabbá válni! A változás apró lépésekben is elérhető. Valaki abszolút elzárkózik, sőt olyannyira, hogy az ő szemében mi ufók vagyunk az életmódunk miatt. Ezzel sincs probléma, én őszintén modhatom, hogy az elmúlt évek megtanítottak elfogadónak lenni.

Manapság már mindig megkérdőjelezem magam. Abból a szempontból, hogy a meggyőződéseim az enyémek, de ettől még nem biztos, hogy „igazak” is. Az igazság relatív. Mindenkinek van belőle egy saját verziója. Még ha számomra valami oltári nagy hülyeséggel is áll elő valaki, az önkéntelen első reakcióm után (amit már sokszor sikerül magamban tartanom), általában annyit mondok, hogy „lehet hogy igazad van”. De nem csak mondom, így is gondolom. Lehet, hogy én tévedek… Nézőpont kérdése. Ez persze nem jelenti azt, hogy befolyásolható vagyok. A saját álláspontom, az az enyém, de nem félek megváltoztatni azt, ha valaki vagy valami arra inspirál. Ezt javaslom nektek is!

Nem vagyok vegán. Az éttermünk vegán. Szívvel – lélekkel, rengeteg munkával, de annál több motivációval szolgálunk titeket 10 éve. Szeretjük. Az Életkert az első "gyermekünk", aki még ennyi idő után is inspirál és fejlődésre késztet minket.