Van két cuki gyerekünk…

Egyre többször megérint a gondolat, hogy mekkora felelősség is ez. Nem, nem az a része, hogy jajj de nehéz gyereket nevelni meg bla bla. Persze ez is igaz. De úgy érzem, hogy csak mostanában kezdett megérinteni igazán ennek a gondolatnak a mélysége. Hogy mi is a lényege ennek. Számomra. Talán Vekerdytől hallottam, hogy a legfontosabb dolog, amit szülőként a gyermekednek adhatsz, ha apa és anya szeretik egymást. Hú ez a mondat úgy beégett a retinámba. Összeszorul a torkom, mikor erre gondolok. Mert igaznak érzem.

Te, aki most ezt olvasod és elvált vagy, vagy épp egyedül neveled a gyermeked, kérlek ne szomorodj el, ne vedd magadra most ezt. Én is azt mondom, hogy van az a pont, amikor jobb békében elválni és új életet kezdeni, mint együtt maradni és erősíteni egy rossz mintát a gyerekben. Nyilván én most csak a magam nevében tudok beszélni. A mi házasságunk jól működik, de azért mert tudatosan teszünk érte. Nem akarok párkapcsolati tanácsadásba átmenni, bár sok felismerésem és gondolatom van ez kapcsán is. Most azt a gondolatot ragadnám ki, hogy mi szülők, milyen mintaként szolgálunk a gyermekeinknek.

Van egy rossz hírem, nem csak a cselekedeteinkkel, vagy a szavainkkal tesszük ezt, hanem a lényünk teljes egészével. A rezgésünkkel, vagy ha jobban tetszik, a kisugárzásunkkal. A gyerek olyan, mint egy mini antenna. Mindent „befog” ami a hatósugarába kerül és minden beáramló érzés, információ a személyiségének apró kis kavicsdarabkáiként épül szép lassan az évek alatt egy kész személyiséggé. Nem cenzúráz. Neki az első 7 évben mi vagyunk az Isten. Nem kérdőjelezi meg, hogy jó, vagy rossz, beépíti. Még akkor is, ha az a kis belső érzékelőrendszer érzi, hogy ha valami nem jó. Azt is beépíti. Ez egyben csodálatos, de félelmetes is. Ez egy igazi embert próbáló kihívás, melynek sikerében egészen hosszú évekig nem lehetünk biztosak. Csak remélhetjük, hogy jól csináljuk és minden igyekezetünk ellenére fogunk hibákat véteni. Elszórjuk a magocskákat, melyek egy tavaszon termést hoznak majd. De hogy melyek és melyik tavaszon, azt nem tudhatjuk.

Az életmód és étkezés is egy ilyen kis magocska. Sokan kérdezik tőlünk, hogy a mi gyerekeink mit és hogyan esznek. Megnyugtatnék mindenkit, hogy nálunk sem megy ez másképp, mint másnál. :) A mi gyerekeink mindent is esznek és mondjuk úgy, hogy barátkoznak a mentes és vegán opciókkal. Mivel hál Isten egyiküknek sincs semmilyen ételintoleranciája, allergiája stb., így nem kényszer, hanem választás kérdése ez a dolog. Gluténmentesen, tejmentesen, tojásmentesen enni még mindig nagyon nehéz feladat főleg a gyerekeinknek. Bár egyre jobb a helyzet a kereskedelemben a kínálat tekintetében, a vendéglátásban, közétkeztetésben még van bőven hova fejlődni!

Az első gyereknél még voltak gyenge próbálkozásaink az édességek, a húsfélék és hagyományos cukros, lisztes dolgok mellőzésére, de hamar feladtuk. Nem várhatjuk el a szüleinktől, akik teljesen hagyományos étkezési szokásokkal és mintával nőttek fel, hogy az unokájukat kihagyják a kényeztető finomságokból… Higgyétek el nem éri meg vitatkozni, veszekedni, hogy ezt ne adj neki, miért engedted, mennyit evett stb. Nem éri meg ezen idegeskedni és esetleg ezért nem engedni a gyereket a nagymamához. Sokkal többet árt, ha nem engedjük a nagyszülőkkel lenni, mint az a napi 1 zacskó gumicukor. Tudják, hogy az az elvárásunk, hogy ne egyenek sok édességet meg feldolgozott, cukros szarokat. Erre figyelnek is, nekünk pedig ennyi elég. Olyan sok élményt, sok pluszt, szeretetet kapnak náluk, hogy nem vagyok hajlandó ezt az értékes kapcsolódást elrondítani szabályokkal és elvárásokkal, netán konfliktusokkal. Születtek tanulmányok is arról, hogy sokkal boldogabbak azok a gyerekek, akik időt töltenek a nagyszülőkkel, ráadásul ezek a nagyszülők tovább is élnek, mint azon társaik, akik nem vigyáznak az unokáikra.

https://www.nagyszuloklapja.hu/csaladi-elet-menu/3339/boldogabbak-lesznek-azok-a-gyerekek-akiknek-szoros-a-kapcsolata-a-nagyszulokkel-erre-jutottak-a-kutatok.html

Az a jó hír, hogy nem ezen fog múlni. Mert még így is több időt tölt velünk szülőkkel a gyerek, mint a nagyszülőknél. Persze ez hozza magával azt a nehezítést, hogy a gyerek otthon is azt enné, amit a mamánál és nem érti a kettő közötti szakadékot. Na én erre mondom, hogy legyünk rugalmasak. Kellenek kompromisszumok, de ne adjuk fel az elveinket sem. Évek óta így eszünk ahogy és ők ezt látják. Én abban bízom, hogy majd amikor abba a korba érnek, megértik, hogy miért fontos egészségtudatosan táplálkozni. Úgyis csak az ér valamit, ami belső motivációból és saját választásból történik. Én nem akarok őket tiltani, frusztrálni. Példát mutatunk, nem tudok jobbat.

Persze vannak alapszabályok, amikből nem engedek, de a rugalmasság elve mentén igyekszünk haladni. Összességében elégedett vagyok, mert már most látszik, hogy azért vannak dolgok, amik náluk természetesek, mert ezt látták. Tehéntejet pl. sosem ittak, nekik a tejci a rizstej. Főzöm a kedvenceiket, de pl. a főzelékeket zabliszttel sűrítem, a sütiket, édességeket édesítővel készítem… Mindent legalább meg kell kóstolni. Édesség csak akkor van, ha ettek eleget másból. Náluk a „gyümölcstál” már fogalom és teljes értékkel bíró főétkezés. Sokszor reggelire gyümölcstálat kapnak. Megisszák a gyümölcsturmixot. Megesznek 1-1 mentes sütit az Életkerből, ugyaninnen lángost, némelyik levest, főzeléket. Vasárnapi ebéd kívánság legtöbbször a borsófőzelék :) Hát kb. ennyivel tudok dicsekedni. De türelmes és kitartó vagyok és bízom benne, hogy megmarad a nyitottságuk a vegán ételek iránt.

A nagyobbiktól sokszor kaptuk meg azért azt, hogy „Ez az Életkertből van? Fúj akkor nem kérek” – persze kellett idő, mire ezt is tudtam lazán venni, de talán most már nem akaszt ki. Hiszen ez nekem szól, nem az ételnek. Annak az elvárásnak szól, hogy én azt akarom, hogy szeresse az Életkertes ételeket. Hiszen milyen gáz, hogy a vegán éttermes gyereke nem eszi meg a vegán kaját. Ugye milyen borzasztó? Ugyan! Majd megeszi, ha nem fogok ekkora személyes ügyet csinálni belőle. Majd ha lesz annyi esze, hogy tudja, hogy miért jobb, ha ezt eszi, mint mást. Én ezt eszem. Mi ezt esszük. Majd egyszer rájönnek…Vagy nem, de akkor meg el kell fogadjuk, hogy ez van. Mi is eszünk azért néha egy jó pizzát, csokit, fagyit stb… Nem titokban, előttük, vagy épp velük együtt. De akkor is az a lényeg, hogy mik a szokásaink. Én úgy érzem, mindent megteszek az ügy érdekében, de tudni kell hol a határ. Mert ha azt átlépjük, sokkal többet ártunk vele…