Hát ez úgy kezdődött, hogy volt sok érett banán itthon...én meg kívántam valami édességet és mivel most szigorú étrenden vagyok, fontos hogy gluténmentes, tejmentes, tojásmentes és hozzáadott cukormentes legyen, mindamellett, hogy édes és finom.

Szóval a recept:

2 db érett banán

100 g áfonya

200 g gluténmentes zabpehely liszt

50 g csicseriborsó liszt

200 ml rizstej

1 kk bourbon vanília por

1 csapott kk szódabikarbóna

csipet só 

A banánt az áfonyával krémesre turmixoltam, majd hozzáadtam a többi összetevőt is és kézi habverővel csomómentesre kevertem. Egy jó sűrű tésztát fogsz kapni. Mivel a banánok mérete változó lehet, ezért elképzelhető, hogy kelleni fog még zabpehely liszt. Ezt onnan fogod tudni, hogy nehezen akar sülni és nyers marad a tészta...Akkor kell a liszt még, kb 50 g.

A serpenyőt közepes fokozaton forrósítsd fel, fújd le olajsprayvel, vagy egy ecsettel kenj olajat rá és egy evőkanállal mérj 3 kis kupacot a serpenyőbe, amit a kanállal tudsz laposra kenni. Elég lassan fog sülni, de így hármasával nem vészes az időigénye. Egy lapáttal fordítsd meg és süsd a másik oldalát is barnára.

Ebből az adagból kb 15-17 db kis palacsintát tudsz sütni.

Édesítőt nem tettem bele, hiszen a banánok megédesítik. Tálaláskor almasziruppal öntöttem le, de ehetitek lekvárral, pudinggal, vagy akár üresen is, nagyon finom és külön öröm, hogy szuper összetevőkből hozzuk össze a bűntelen bűnözést! Vegán, gluténmentes, hozzáadott cukormentes és abszolút megállja a helyét bármely vendégváró finomságként is! A gyerekek most a mamánál nyaralnak, így rajtuk nem tudtam tesztelni, de kevés gyereket ismerek, aki nem szereti a palacsintát. Ennek is nagyon eredeti íze van, azaz nem lehet megmondani szerintem, hogy nincs benne fehér liszt meg tojás. 

Nálunk kedvenc lesz, Petya be is tolta vacsira a képen látható tornyot! 

Egyébként kedves Tímea barátnőm jelenléte közben ihletődtem meg ma erre a palacsintára. Öröm volt vele alkotni. Beleszólt folyamatosan, hogy mit csináljak, mit tegyek bele, mondtam is neki, hogy fogja be! Persze lábát feltéve kérdezgette, "most akkor melyiket ehetem meg, melyik megy a fotóra?" Szóval nagy segítség volt, ezúton is köszönöm neki. Ilyenek az igaz barátok, mindig lehet rájuk számítani!